„Ez a Melkisédek Sálem királya és a Magasságos Isten papja volt. Ábrahám éppen hazafelé tartott abból a csatából, amelyben több királyt is legyőzött. Ekkor találkozott Melkisédekkel, aki megáldotta őt, Ábrahám pedig neki adta a hadizsákmánya tizedrészét….Látjátok hát, milyen hatalmas ez a Melkisédek, hogy még Ábrahám ősapánk is neki adta a hadizsákmánya tizedét! A Törvény azt parancsolja, hogy Izráelben a papok — Lévi utódai — szedjenek tizedet a néptől, vagyis saját testvéreiktől, akik szintén Ábrahám utódai. Melkisédek nem volt Lévi utóda, mégis tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta őt — azt, aki Istentől ígéreteket kapott. Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld. Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él. Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek. Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.” (Zsidó 7:1-10)
Ábrahám tizedfizetéséről már beszéltünk, de vizsgáljuk meg, hogyan illeszkedik bele annak története az Újszövetségbe. A fenti leírás nem ad sokat hozzá magához a történethez, de annak mögöttes tartalmát jobban megvilágítja. Megtudhatjuk, hogy Melkisédek hatalmas volt, hatalmasabb, mint Ábrahám, azaz spirituális értelemben felette állt. Ő nem egy kis vidéki papocska volt, hanem egy központi jelentőségű személy. Az is kiderül, hogy nem a Törvény jogosította fel őt a tized elfogadására – az akkor még nem is volt kinyilatkoztatva – hanem annál magasabb rendű volt a megbízatása. Erre utal, hogy Ábrahám által Lévi is tizedet fizetett Melkisédeknek. Azt pedig tudjuk, hogy a léviták a tizedből a főpapnak fizettek tizedet – azaz ilyen módon Melkisédek főpap volt Ábrahám, és így Lévi számára is. Főpap: azaz a fő, az elsődleges pap, aki be tud menni Isten jelenlétébe, aki az engesztelő áldozatot be tudja mutatni, és aki Isten áldását tudja közvetíteni a nép felé. Ezt a tisztséget senki sem szerezheti meg magának, hanem csak az lehet főpap, akit Isten maga választ ki, épp úgy, mint Áront, és Jézus Krisztust. Ez a Melkisédek is főpap, aki ráadásul örökké él, és maga Jézus is az ő módja szerint lett főpap: „Örökké pap vagy te, Melkisédek papsága szerint” (Zsoltárok 110:4). Ebből a papságból a Biblia alapján két személyt ismerünk: magát Melkisédeket és Jézus Krisztust. Ami közös bennük, az hogy mindketten örökké papok, olyanok, akiket Isten közvetlenül hívott el, nem a származásuk alapján lettek pappá, mindketten örökké élnek, és mindketten a Törvénytől függetlenül – és afelett – működnek, és persze mindketten királyok. Ami különbség köztük: nos, természetesen az, hogy Jézus Krisztus Isten fia, aki nem csak pap, hanem egyben engesztelő áldozat is, míg Melkisédek emberi származású, és csak pap-király. Viszont Melkisédek – legalábbis egyszer biztosan – tizedet fogadott el, míg Jézus soha nem fogadott el tizedet. Melkisédek valószínűleg nem fizetett tizedet, nem is lett volna kinek, Jézus maga viszont – lévén, hogy ő az életében a Törvény szerint élt, sőt azt betöltötte – akár fizethetett is volna, ha mezőgazdasággal vagy állattenyésztéssel foglalkozott volna. De mivel ács fia volt, és az egyházi hagyomány is az ács-bútorasztalos vonalat erősíti, még az is lehet, hogy erre sose került sor. Akárhogy is, az evangéliumok erről nem szólnak semmit, és talán jó okkal: mint ahogy azt sem tudjuk, Jézus hogyan töltötte be a másik 612 parancsolat rá vonatkozó részeit a mindennapokban. Amit viszont tudunk, hogy Jézus hogyan töltötte be a Törvény megváltással, engeszteléssel, áldozattal, főpapi szolgálattal kapcsolatos részeit, mert ezek örök érvényűek.
Amit még megtudunk a fenti szövegből, hogy a Törvény parancsolata az, hogy a leviták tizedet szedjenek a saját testvéreiktől. Melkisédek viszont nem testvére Lévinek, ő egy népen kívüli személy, mégis elfogadta Ábrahám tizedét. Jézus maga ugyan testvér, a néphez tartozó, de ő meg soha nem vett el tizedet. Persze nem is vehetett volna, hiszen „Júda törzséből származott, Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról”, földi értelemben „nem is lehetne pap” , hanem Isten esküvel tette pappá Melkisédek rendje szerint. És pedig azért, mert a régi rend „gyengének és eredménytelennek bizonyult… a Törvény senkit sem tudott tökéletessé tenni” . Így a Törvény, az összes áldozattal, ceremóniával, polgári és papi rendelkezéssel „elavult, s nem használható”, ezért „hamarosan el is fog tűnni”.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.