Ha kérdeznék, mi volt Szodoma katasztrófájának oka, talán legtöbben a szexuális perverzitások elburjánzását említenénk. Ezékiel próféta viszont egy sokkal alapvetőbb problémára, pontosabban bűnre hívja fel a figyelmünket:
„Lásd, a húgod, Sodoma vétke ez volt: a büszkeség, a túl sok evés-ivás és a gondtalan jólét közepette sem ő, sem leányai nem könyörültek a szegényeken, nyomorultakon, s nem akartak segíteni rajtuk. Elbízták magukat, és utálatosan vétkeztek, ezért eltöröltem őket a föld színéről, ahogyan magad is láttad.” (Ezékiel 16:49-50)
A szodomai emberek büszkeségének az oka részben valószínűleg a gondtalan jólét biztosította magas életszínvonal lehetett. És ez nem csak az élelem bőségében jelentkezett, hanem az életvitelben, a használati tárgyak, az épületek minőségében, az általános életkörülményekben. Valamint maga környező vidék is gyönyörű volt:
„Lót ekkor körülnézett a vidéken. Látta, hogy a Jordán völgye olyan, mint a jól öntözött kert. Ez ugyanis akkor történt, amikor az Örökkévaló még nem pusztította el Sodomát és Gomorát. A Jordán völgye egészen Cóárig még olyan volt, mint az Örökkévaló kertje, vagy Egyiptom földje” (1 Mózes 13:10)
Így a szodomaiaknak megadatott, hogy egy rendkívül idilli környezetben, kevés munkával magas életszínvonalon éljenek. Persze ettől még nem váltak volna bűnösökké, ha nem bízták volna el magukat. De önteltek lettek, és ez megmutatkozott abban, ahogy a náluk jóval szerencsétlenebb sorsú embertársaikkal bántak: megvetették a szegényeket és nyomorultakat, nem volt bennük könyörület. Szodoma sorsa aztán forduló ponthoz érkezett, amikor Kédorlaómer kifosztotta és elrabolta a népet. Ebből a krízisből Ábrahám segítségével ugyan megszabadultak, de úgy tűnik, hogy ez az esemény sem változtatta meg őket. Bár nem találunk részletes leírást erről az időszakról, de úgy tűnik, hogy még inkább elbízták magukat a szabadulás után. Ez látszik abból is, hogy Szodoma királya Ábrahám segítségét és hírnevét meg akarta „vásárolni”, az egész ügyből csak a megszerezhető hasznot nézte, és sehol sem olvassuk, hogy bármit is megköszönt volna, hogy bármiért is hálás lett volna. A következő – és egyben végső – fordulópont a két angyal látogatása volt, ami egy Ábrahám által értük mondott imával kezdődött. Ha az angyalok találtak volna tíz igaz embert, az egész város megmenekült volna, de ők csak Lótot találták annak. Ennek bizonysága volt számukra Lót rendkívüli vendégszeretete, hiszen ő megkönyörült a két ismeretlen utazón – nem úgy, mint a többi szodomai, akik meg akarták őket erőszakolni. Ez utóbbi egyrészt fel is fedi, hogy milyen utálatos bűnöket követtek el, másrészt arra is következtethetünk, hogy nem elég, hogy a szegényeknek nem segítettek a szodomai emberek, hanem inkább minden lehetséges módon kihasználták őket, és kegyetlenül visszaéltek mások kiszolgáltatott helyzetével.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.