7. Malakiás intelmei a tizeddel kapcsolatban

„Olyan, mint az ötvös mester, aki megtisztítja ezüstjét! Bizony, tűzzel tisztítja Lévi fiait, mint ahogyan az ezüstből kitisztítják a salakot. Kifényesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igazságban visznek áldozatot az Örökkévalónak a papok! Akkor újra kedvesen fogadja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem áldozatát, ahogy a régi időkben, a hajdani években. »Akkor eljövök hozzátok, hogy ítéletet hirdessek közöttetek. Mint cáfolhatatlan tanú, tanúskodom azok ellen, akik vétkeztek: a varázslók és a házasságtörők ellen, azok ellen, akik hamisan esküdnek, azok ellen, akik nem adják meg munkásaiknak a jogos bérüket, azok ellen, akik visszaélnek az özvegyek és árvák kiszolgáltatott helyzetével, azok ellen, akik a köztetek lakó idegeneket megfosztják jogaiktól. Bizony, tanúskodni fogok mindezek ellen, mert nem félnek vétkezni ellenem« — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Hozzátok be a tizedet! »Mert én, az Örökkévaló nem változom meg, ti pedig ma is olyanok vagytok, mint ősapátok, Jákób! Őseitek idejétől fogva állandóan eltértetek parancsaimtól, s nem tartottátok meg azokat! Térjetek vissza hozzám, és akkor én is visszatérek hozzátok!« — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azt kérdezitek: »De hogyan kellene visszatérnünk hozzád?« Vajon meglophatja-e Istent az ember? De ti mégis loptok tőlem! »Ugyan mit lophatnánk el tőled?« — kérdezitek. A tizedet és az áldozatokat! Bizony, átok ül rajtatok, mert engem loptatok meg! Egész népeteket sújtja ez az átok. Hozzátok be a tizedet minden jövedelmetekből a Templom raktárába, hogy házamban legyen elég élelem! Ezzel tegyetek próbára — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azután figyeljétek meg, hogyan nyitom meg nektek a mennyei zsilipeket, és hogyan árasztalak el benneteket áldásaimmal! Még a kártevőket is elűzöm tőletek, hogy ne pusztíthassák el, amit földetek terem. Szőlőtök sem lesz terméketlen — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Ezért minden nemzet áldottnak és boldognak mond majd titeket, mert országotok fölvirágzik” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura” (Malakiás 3:3-12)

Azt hiszem, ezek a sorok sok lelkész és prédikátor kedvenc versei a Bibliából, amivel elég jól lehet velük a hívőket motiválni tizedfizetésre vagy adakozásra. Hiszen ugyan ki akarná, hogy Isten megátkozza? Ki olyan balga, hogy Istentől akarna lopni? Ugye hogy egyetlen őszinte hívő sem szeretne így járni? Ellenben az utána jövő ígéretek nagyon is kívánatosak: a mennyből vízesésszerűen áradó áldások, virágzás, boldogság, termékenység, bajok elűzése – csupa olyan dolog, amit minden ember szeretne megtapasztalni. De vajon jól értelmezzük ezeket a sorokat? Tényleg megátkoz Isten, ha nem fizeted a tizedet? Vagy egyszerűen csak leveszi rólad a kezét, a védelmét, és a többit meg majd elintézi a világ? Egyáltalán kire, kikre vonatkoznak ezek a megállapítások? Nos, nézzük sorjában.
Malakiás könyvét olvasva feltűnik, hogy a próféta több területet vizsgál meg sorjában, és szembesít az Úr által nem elfogadható szokásokkal. Így felrója, hogy:

• Izrael nem hiszi, hogy Isten szereti őket (Malakiás 1:2-5). Isten szeretete abból látszik, hogy Jákobot szerette, Ézsaut ellenben gyűlölte, pedig testvérek voltak. Ézsau népének ezért minden törekvését tönkreteszi, mert örökké haragszik rá Isten.
• a papok kevésre becsülik Istent (Malakiás 1:6-14) azzal, hogy tisztátalanná teszik az Úr oltárát a hibás, beteg, rossz állapotú áldozati állatokkal, fárasztónak tartva a szolgálatot.
• a papok rosszul tanítják az embereknek a Törvényt (Malakiás 2:1-9). Istennek Lévivel szövetsége volt, hogy a tanítással visszafordítsa az embereket a rossz útról, és jóra vezesse, de a papok sokakat bűnbe visznek a Törvénnyel kapcsolatos rossz tanácsokkal, mert személyválogatók és részrehajlók.
• Júdea népében sokan házasságtörők. Egyrészt spirituális értelemben, mert más isteneket imádnak, másrészt emberi értelemben, mert elhagyják a feleségüket. Mégis áldoznak, és várják, hogy imáikat meghallgassa Isten (Malakiás 2:10-16).
• Istent nem tartják igazságosnak (Malakiás 2:17-3:6). Ezt már Ezékielnél is olvashattuk, hogy a nép nem tartotta Istent igazságosnak (Ezékiel 18. fejezet).
• a tized nem fizetésével meglopják Istent (Malakiás 3:7-12)
• haszontalannak tartják Isten tiszteletét és szolgálatát (Malakiás 3:13-4:3), Isten beszédét hiábavalónak, érvénytelennek, mert úgyis a büszkék és a gonoszok járnak jól.

Az első rész egész Izraelnek szól, a második és a harmadik rész kifejezetten a papság bűneivel/vétkeivel foglalkozik. A negyedik Júda törzsét, ill. a Júdeában élőket feddi, az utolsó rész pedig úgy általában a hívőknek szól. Az ötödik általános üzenetnek tűnik, bár az Úr arra való válaszában, hogy igazságtalannak tartják Őt, azt ígéri, hogy majd Ő fogja megtisztítani a Lévi fiait az igazságtalanságból – szóval ez a rész is lehet, hogy inkább a levitai papságnak szól. A hatodik a népnek szól – legalábbis abból ítélve, hogy az átok az „egész népeteket” sújtja. A próféta – és rajta keresztül az Úr – amiatt inti meg a népet, hogy apáik, azaz őseik ideje óta eltértek az Úr parancsaitól. Hogy itt az apák ideje pontosan melyik korszakot jelentheti, arra több megfejtés is lehet. A kézenfekvő az lenne, hogy az apák ideje az előző generációt jelenti – ennek viszont ellene mond, hogy már a megelőző évszázadokban is inkább a tized nem fizetése volt a jellemző, mint ahogy az Ezékiás királynál láttuk – szóval nem egy vagy két nemzedék óta nem tartották be a Törvényt. Másik logikus magyarázat szerint az apák ideje az exodus körüli nemzedéket jelenti, hiszen a törvényadás is az ő idejükben történt – és Mózes könyveiből tudjuk, hogy a vándorlás alatt nem tartották meg a törvényt, a Bírák könyvéből pedig azt, hogy utána sem nagyon. A harmadik megfejtés szerint az apák alatt a pátriárkák idejét kell érteni: azaz Ábrahám, Izsák, Jákob, valamint Jákob tizenkét fia korszakát. Ezt erősíti, hogy az előző mondat pontosan Jákob nevével ér véget: „olyanok vagytok, mint (ős)apátok, Jákob”. És utána rögtön: „Apáitok idejétől fogva”. És mint tudjuk, Jákobnak volt egy tizedfizetési fogadalma, amiről később „elfeledkezik” az Írás: nem tudjuk, hogy megtartotta e. Fontos, hogy Jákob alapvetően nem volt tizedfizetésre kötelezve, hiszen a Törvény nemzedékekkel később lett kijelentve, csak a saját esküje kötelezte őt – ellenben Izrael számára a tized fizetése törvényileg kötelező volt. Ha Jákob nem tartotta be fogadalmát, akkor egyrészt ő az az ősapa, akinek az ideje óta eltért Izrael, másrészt Isten mégis róla is nevezte el magát, ami mindenképp mutatja Isten irgalmát és nagylelkűségét. „Állandóan eltértetek” – újra és újra, egymást követték a Törvényhez való hűség és az attól való elfordulás időszakai Izrael történelmében. „Mégis loptok tőlem” – bár Salamon világosan rámutat, hogy Istennek semmilyen módon nem lehet ártani, Jób könyvéből pedig azt tudhatjuk meg, hogy az Istentől való elfordulás igazából a többi embernek árt – itt mégis az derül ki, hogy vannak olyan tettek, amiket Isten magára vesz. Itt két ilyen dolgot említ a próféta: a tized és az áldozni való ellopása, azaz nem fizetése. A megoldás: minden tizedet be kell vinni a Templomba, hogy legyen ott elég ennivaló. „Ennivaló” – persze nem Istennek van szüksége erre, hiszen Ő nem eszik húst vagy gabonát, nem iszik vért; hanem az ott szolgálatot teljesítő papoknak, akiknek ugyan úgy el kell tartani a családjukat, mint bárki másnak. Ilyen esetről olvashatnunk a Nehémiás könyvében (13:10): „Megtudtam azt is, hogy a szolgálatra beosztott léviták nem kapták meg az emberektől az őket megillető részt, ezért az énekesekkel együtt hazamentek a maguk földjét művelni”. Ha pedig a léviták elmennek a Templomból, akkor ezzel megszűnik az ott folyó szolgálat, az áldozatok bemutatása, a dicsőítés, és legfőbbképpen a tanítás. Ezzel pedig elindul a romlás, a Törvénytől való fokozatos elfordulás. „Ezzel tegyetek próbára” – a tized Templomba való bevitele mondhatni kötelezi Istent arra, hogy a következő szakaszban olvasható ígéreteit betartsa: azaz az ég zsilipjeinek kinyitása, az áldások ráömlése Izrael népére, kártevők elűzése a földről, a szőlő teremni fog, és az egész ország felvirágzik. Megfigyelhetjük, hogy a terményekből a tized beszolgáltatása biztosítja, hogy utána is legyen termés, legyen bőséges eső, ne legyenek kártevők, a szőlő ne legyen terméketlen, és az egész föld virágzó legyen – végül is a mezőgazdaság adja a tizedet, az is nyeri annak áldását. Feltehetjük, hogy a tized elmaradásának az eredménye pedig a szárazság, a kártevők megjelenése, a virágzás elmaradása. Valami ilyen állapotok lehettek akkoriban – „átok ül rajtatok, mert engem loptatok meg”.

Malakiás könyve az utolsó az Ószövetség könyvei közül – ez íródott legutoljára, évszázadokkal Jézus Krisztus megjelenése előtt. A benne megfogalmazott intelmek a Törvény alatt lévő, a babiloni fogságból visszatért, a saját országát, kultúráját és vallási életét éppen újjáépítő Izraelnek szólnak. És mint tudjuk, a teljes írás hasznos a tanításra és a nevelésre, de ne feledjük, hogy nem minden rész szól mindenkinek, és nem minden korszaknak ugyan az az üzenete.

„Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket.
Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk, aki által teremtette a világot, és akinek mindent örökségül adott” (Zsidók 1:1-2)

Következő rész: Jézus és a tized

Vissza a tartalomjegyzékhez