17. Mózes segítőkészsége

„Amikor Midján földjére érkezett, Mózes leült egy kútnál. Midján papjának hét leánya volt, akik ehhez a kúthoz jártak, hogy megitassák apjuk juhait és kecskéit. Most is odajöttek, és hozzáfogtak, hogy vizet húzzanak, és megtöltsék a vályúkat. Ekkor azonban más pásztorok érkeztek a kúthoz, akik elkergették őket. Mózes azonban védelmébe vette a leányokat, és megitatta a nyájukat.” (2Moz.2.16-17)

Mózes az elkapkodott szabadítási kísérlet után Midján földjére menekült, ahol az egyik kút mellett üldögélve észrevette, hogy néhány pásztor elkerget egy csoport fiatal lányt, akik az állataikat akarták megitatni. Bár ebben a pillanatban nem tudott róluk semmit, de azonnal védelmébe vette őket, és nem rázta le magáról az ügyet azzal, hogy nem az ő dolga vagy, hogy a pásztorok létszámfölényben vannak. Feltételezhetjük, hogy Mózes a neveltetésénél fogva kapott némi harci kiképzést, így nem egy reménytelen küzdelembe állt bele, de a pásztorok sem lehettek éppen puhányok – azon a földön és korban a pásztorkodás nem volt veszélytelen foglalkozás. Mindenesetre Mózes nemcsak elkergette őket, hanem vizet húzott a kútból és megitatta a lányok állatait. A történetből azt is láthatjuk, hogy ezt önzetlenül tette, pusztán a gyengék ellen elkövetett jogtalanságon felháborodva, önként és gondolkodás nélkül – valószínűleg ugyan ez az indulat lehetett benne, mikor a héber rabszolgát verő egyiptomit megtámadta és megölte. Jetró úgy tűnik pont ezt látta meg benne a lányai elbeszélése alapján, ezért is küldte vissza őket érte, és fogadta az otthonába. És bár a hevessége az évtizedek alatt sokat finomodott, mégis ez a fajta szociális érzékenység, és a jogtalanság el nem tűrése tette alkalmas vezetővé és a törvény közlőjévé az exodus során.

Következő rész: Mózesi törvény

Vissza a tartalomjegyzékhez