Ábrahám és Lót cselekedetének értékét még jobban megvilágítja Jézus útmutatása:
„Ezután Jézus a házigazdához fordult: »Amikor vendégséget készítesz, ne a barátaidat, testvéreidet, rokonaidat, vagy a gazdag szomszédaidat hívd meg! Hiszen akkor viszonzásul ők is meghívnak téged, és ezzel már meg is kaptad jutalmadat! Inkább szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat hívj meg vendégségbe! Akkor boldog és áldott leszel, mert ők nem tudják a meghívásodat viszonozni. Az igazságszerető emberek feltámadásakor pedig majd megkapod ezért a jutalmadat.«” (Lukács 14:12-14)
Mint Jézus is rávilágít, a vendégszeretet nem az, amikor az ember áthívja a rokonait vagy barátait vendégségbe, hiszen ez oda-vissza megy, egyszer az egyik, másszor a másik hívja meg a többieket. A vendégszeretet ott kezdődik a fenti beszéd alapján, amikor kiszolgáltatott helyzetben lévőket lát vendégül az ember, akiknek esélyük sincs ezt viszonozni. Ilyenek voltak az Ábrahám és Lót által vendégül látott utazók is, akik nem tűntek ugyan sem szegénynek, sem sántának, de kiszolgáltatott helyzetben voltak, így azonnal behívták őket magukhoz. Pedig tudták, hogy valószínűleg soha többé nem találkoznak, így sem viszont-vendégül látás, sem gyümölcsöző üzleti kapcsolat nem származik a találkozóból. Ez irgalmasság, a mások nehézségeire való érzékenység, mondhatni „tiszta szem” nélkül nem megy. Ilyen „tiszta” szeme van az Úrnak is Habakuk próféta szerint:
„Tisztább a szemed, mintsem hogy elnézd a gonoszságot, s tétlenül nézd az igazságtalanságot!” (Hab.1.13)
Érdekes módon itt is az van kiemelve, hogy a tiszta szemű nem tétlen, hanem kész cselekedni, ha másokat bajban lát. Jézus is a könyv elején idézett szakaszban beszél a szem egyszerűségéről, tisztaságáról:
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Máté 6:19-24)
A tiszta szemű ember a fentiek szerint nem önző, a vagyonát (akármilyen kicsi vagy nagy is az) nem tekinti zsákmánynak, hanem kész arra, hogy jóra használja, hogy kincset gyűjtsön a mennyben. Ez teljesen összecseng azzal, amit Jézus aztán a vendégszeretettel kapcsolatban mond, hiszen az önzetlen vendéglátásért majd a feltámadáskor kapnak a hívők jutalmat. Azaz a földi vagyont például ilyen viszonzást nem váró jótettekkel lehet mennyei kincsekké konvertálni, így fog az ember teste ragyogni a fénytől, és így fog szabad lenni a pénz rabságából, sőt így lesz a pénz Isten szolgálatába állítva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.